Fény Ünnep

Az év leghosszabb éjszakája köszönt ránk ma, napnyugta után. A sötétség órái alatt összegyűlünk, hogy mi legyünk a fény, őrizzük a máglyát, a jókedvet és a szeretetet. Ma éjjel finomságokkal, borral, nevetéssel, öleléssel várjuk az új Fényt, az új évet.

Az egész karácsonyi ünnepkör talán legfontosabb éjszakája ez számomra. December hónap teli van ünneppel: Jézus születése, a Fény újjászületése, a fiam születése, a szerelmem születése, a naptári új év - mindez, és még ennél is több...

De néhány éve már, a téli napforduló éjszakáján összegyűlünk, és ezek az összejövetelek legtöbbször valóban különleges hangulatúak.

Ezekben a napokban átgondolom, mit adott számomra ez az év. Mit tanultam belőle, mi az, amivel megrekedtem. Mi az, amit el kell engednem.

Kaptam például rengeteg szeretetet: a családtól, a barátoktól, a tanítóimtól. Kaptam nagyon sok segítséget, mikor úgy éreztem, nem visz tovább az utam, vákuumba kerültem, elfelejtett az Ég. Kaptam biztatást, elismerést. Csodálatos élményeket Romhányban, Verőcén, a Balatonon, Szentendrén. Megkaptam a felelősséget és határtalan örömet, hogy tanulva taníthatok. A tanulni akarás intenzív vágyát. A belső munka örömét, azt a bizonyosságot, hogy valóságom én (is) teremtem. Hálám szavakkal kifejezhetetlen.

El kell engednem azonban a félelmet. El kell engednem az idegességet, a veszekedést, és néhány fizikai dolgot is. El kell engednem a szűkösséget, s helyet adnom a bőségnek. El kell engednem régi hivatásom, a televíziózást, és minden ezzel kapcsolatos kötődésemet. Ezek az elengedések nem történnek egyik pillanatról a másikra. Meg kell élni mindent, hogy megtegye a feladatát, a károsnak tűnő érzelmeket is, például - és aztán úgyis helyet ad valami szebbnek, jobbnak, letisztultabbnak.

Van ennek az éjszakának némi szertartás jellege, ami évről-évre formálódik. Most például cédulákat készítettem az elengedni valókkal, este a lángokba dobom majd őket. Napok óta a számomra egyik legfontosabb mantra zenél bennem, talán azt is eléneklem majd a tűz mellett. Hátra van még, hogy munka után elkészítsem a melegítő finomságot, amivel hozzájárulok a bulihoz. Mert ez buli is, igen, kettő az egyben, csak semmi álszentség! :)

Holnap Surya Namaskara-val, vagyis Napüdvözlettel szeretném indítani a napot. Nemrég kezdtem gyakorolni ezt a sorozatot, és egyre jobb érzés közben. Ráadásul belefér a reggelembe, többször, mint egy másfél-két órás gyakorlás.

A lakást, a házat is igyekszem kitakarítani, feltölteni, valóban tiszta és meleg hellyé varázsolni. Tegnap hosszú órákon  keresztül selejteztem, pakoltam, és bár nem vagyok még teljesen kész, lesz alkalmam befejezni a következő napokban. Biztos, hogy már most hatásos, hiszen a férjemre is átragadt ez a hangulat :) Teret szeretnék magunk körül, tisztaságot, jó rezgéseket. Ezen is sokat kell dolgoznom mostantól: hogyan érhetem el, hogy szűrődjenek a lakásunkba beömlő energiák? Fizikailag nincs ajtónk, de olykor szükség lenne rá. Füstölők, szellőztetés, mantrák, a gyakorlások, a közös ölelések, a családi és baráti összejövetelek, mécses, só és víz. Azon túl, hogy ezek milyen hatással vannak a térre, mely minket körülvesz, tanulni szeretnék valami konkrétabbat, valamit, amivel hatékonyan tudok szűrni, anélkül, hogy elzárkóznék, vagy ellenségessé válnék. Ez is a jövő feladata :)

És fejlődni akarok a jógámban. Sokat, sokat, sokat. Gyakorolni minden nap. Közelebb kerülni a középpontomhoz. Átadni, amit átadhatok. És szeretni. És sokat, sokat nevetni, énekelni, táncolni, főzni, gyerekezni, barátozni, szerelmezni, élni. És nézni, és megélni, hogy egyre színesebb, fényesebb, és gyönyörűbb a lét.

Áldott Fényünnepet Nektek!

Namaste! :)

Húsimádat, vegaság és anyagba ragadás I.

Személyes. Vélemény. 

- megtörténet -

   Az úgy volt, hogy amikor én még kislány voltam, imádtam a húst. Húst ettem hússal, anyu elmondása szerint, és ennek olykor az lett az eredménye, hogy az ügyeleten kötöttünk ki, túlzabálásos tünetekkel. Kábé még pelenkában volt a popóm, mikor egy ünnepi ebéd leforgása alatt megettem egy.egész.pulykacombot. (érzed?!), és végképp bekerültem a családi legendáriumba, sznob-ínyenc nagyapám, és sóevő apám mellé.

   A húsevés amúgy mindenütt rendesen dívott a családunkban, anyukám a mai napig rengeteg húst készít itthon, nem is feltétlenül zsírszegényen. (Sopánkodnak is rendesen, apuval együtt, hogy jajj a szívem, az ízületeim, a súlyom, az emésztésem, a mindenem...!)

   Szóval, nyomtam befelé a husikákat szépen, míg egy napon azon kaptam magam, hogy nem tartom én etikusnak ezt a húsevés dolgot, és elmentem laktovegetáriánusnak, vagyis olyan vegának, aki tejtermékeket fogyaszt. Sőt, néha napján egy tojás is becsúszott. Így telt el két év, ami alatt sokkal jobban éreztem magam, mint húsevő koromban. Aztán, mivel szakirodalom nem igazán került a kezembe, és csak úgy, ad hoc állítottam össze az étrendem, kezdtek hiánytünetek jelentkezni, és egy kicsit le is gyengült a szervezetem. Plusz a konyháról akkor még csak annyit tudtam, hogy ott a hűtő - és mivel elköltöztem otthonról, hát jött a junkfood, pontosabban a zacskós leves, a zacskós makaróni, és az otthonról hozott... hát igen, húsételek.

   DE...! Végre! Családot alapítottunk a Vikinggel, és mivel ő NEM eszik húst (kivétel a parizer, a virsli, a kolbász és az égetett csirkemell), erről a részről le volt a gond. Én meg, mikor megtudtuk, hogy gyerekünk lesz, teljesen kifordultam önmagamból, és csak úgy, magamtól (!!!!!) főzni kezdtem. Eredmény: 90%-ban húsmentes konyha, néha becsúszik egy kis házi szalonna a rántotta alá, ha előző éjjel bulizni voltunk. 

Igen, ilyen bizony van. 

   Tojást is nagyon ritkán használunk, sőt, mostanra részemről a tejtermékeket is igyekszem kiküszöbölni, mással helyettesíteni. Vicces, hogy kábé úgy eszek, mint egy vegán, etikai, környezetvédelmi és egészségügyi megfontolásból is, de ha egyszer újévi malacsült van, akkor az szakrális, és azt én bizony megkóstolom. 

   A kívánások viszont kezdenek totál elmaradni, mert már annyira szeretek zöldséget enni, hogy az valami elmondhatatlan. Pár napja például anyu csirkét sütött, én meg nagyon éhes voltam, és semmi, de semmi kaja nem volt itthon, úgyhogy megettem. Jó ízű volt, de rögtön utána úgy érzetem magam, mint aki hullát zabált, holott esküszöm, nem szoktam ilyen hülyeségeket kitalálni. Engem is meglep néha, miket produkál a szervezetem és az elmém ebben a témában.

Nyers körözött reggelire, jajj, de jó volt...! Lehet magokkal bonyolítani, az enyém mindössze ennyi: negyed fej lilahagyma, egy nagy kápia paprika/pirosra érett TV paprika/fél kaliforniai paprika, 1 kk olívaolaj, só, 1 kk worcestershire szósz (amit a szigorúan vegák kihagynak), 1 tk mustár, 1 tk citromlé. Dobd az aprítógépbe, és nyomasd le vele! Piírtóssal, rögvest edd is meg, hogy ne ázzon el.

   Önmagamnak ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy néééé már, a szervezetem kezd magától leszokni a húsevésről. És én nagy érdeklődéssel szemlélem az eseményeket.

   Azt gondolom, hogy ez a folyamat valahol összefügg a jógával, pontosabban a rendszeres gyakorlással, és azzal, ahogy ez állandóan formál engem. Nagy szerepe van benne a tudatosságnak, amit évek óta építek magamban, sok-sok melóval, mert valljuk be, kajafüggő vagyok, bár már egyáltalán nem úgy, és nem annyira, mint ahogy ez indult. Tehát számomra ez egy olyan dolog, amivel rendesen meg kell küzdeni. A tanítómmal beszélgettünk erről, ő azt mondta: vigyázz, ne ragadj az anyagba! Nem gondolom, hogy minden egészségügyi, önismereti és világmegváltási kérdés kulcsa az evésben rejlik, de azt igen, hogy sokaknak ez az egyik legfontosabb kezdeti feladat, amit, ha megtanulnak jól megoldani, az erős jellemformáló hatással bír, közelebb visz önmagunkhoz, és segít, hogy tovább léphessünk, nem-fizikai síkon is.

(Az írás második része eddigi leginspirálóbb kajaügyi találkozásaimról, valamint személyes véleményemről fog szólni vega kontra húsevő témában.)

Csicseriborsó. Paradicsom. Sóhaj.

Most már annyira teljesen és végérvényesen vége a nyárnak, hogy még a hó is leesett. Mármint egy picike. De az is éppen elég. Álltam a minap Szentendrén, a DMH udvarán, ahova egy pillanatra oda sütött a kora délutáni nap - elszédültem, és azt hittem, csak a második sörtől van, és ha leülök a Törp mellé ide a kőre, mindjárt jobb lesz, úgyis menten kezdődik a koncert.

Sajnos nem, ez itt már kérem szépen a rideg valóság, Törp sehol, koncert sehol, ráadásul azért szédültem, mert éhes voltam, és ha leülök a kőre, garantált, hogy oda is fagyok.

DE!

Kulturáltan kitaláltam, hogy a nyár visszahozatalának eszköze mi lesz. Egy fincsi, csicseriborsós ragu. De nem az, amelyiket a KéhlKatának küldtem el egy hónapja (akár azt is feltehetem, mert jajjdejó, mondjuk), hanem egy másik.

Egy már-már erotikusan paradicsomos, hedonistán intenzív változat, amit nagyon lehet szeretni. Íme:

Tökös-csicseris ragu

Hozzávalók (2-3 személyre):

• 1 doboz konzerv csicseriborsó
• 1 kis darab sütőtök nyersen, sajtreszelőn lereszelve
• 4 db konzerv paradicsom apróra felkockázva, némi levével
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• 8 szem szárított paradicsom apróra vágva
• 2 ek paradicsom chutney (opcionális, mostmár elkérem Nektek a receptet Ilitől)
• 1-2 kk chilipor (2 kk-al már csípős lesz)
• 1 tk kurkuma
• 1kk őrölt kömény
• szójaszósz (ööö... 2-3-4 ek? mondjuk, hogy ízlés szerint.)
• 1-2 ek vörösbor ecet
• 1 kk kókuszzsír

A  vöröshagymát ízlés szerint karikázzuk, vagy apróra vágjuk, és lassan karamellizáljuk a kókuszzsíron. Mikor már majdnem kész, rádobjuk a chilit és a köményt, megkeverjük, majd jöhet a reszelt sütőtök és a fokhagyma. Ezzel is együtt pirítjuk egy darabig, rátesszük a kurkumát, a paradicsomot és paradicsom chutneyt, megrottyantjuk. Végül rálocsoljuk a szójaszószt és a vörösbor ecetet, beledobjuk a szárított paradicsomot, és beleöntjük a csicseriborsót, levével együtt. Fedő alatt rotyogtatjuk még egy 10 percet, ha kell, kevés vizet aláönthetünk. Fűszeres rizzsel tálaljuk. Megkóstolni ajánlott, ha kell, tehetsz bele egy kis sót, vagy nádcukrot. Ez tuti, hogy felmelegít!

Szabadkozás:

Már két hete úgy, de úgy szerettem volna írni ide, csakhogy vagy a kisfiam űzött el a gép elől, vagy nem volt gépem. Na de majd most...! Érik néhány ötlet. Addig is szívesen fogadok minden visszajelzést!

Jó étvágyat! ;)

Pikáns patisszon

A csillagtököt nagyanyámnál láttam először a nyolcvanas években, mikor kicsi voltam. Ő töklecsónak csinálta meg, anyu kirántotta, ha kaptunk a kertből. Engem valahogy sosem foglalkoztatott különösebben hogy elkészítsem, olyan nehezen kezelhetőnek tűnt a formája miatt. 

Aztán augusztus végén, Cserkúthy Balázs biokertész barátomtól kaptam hármat ajándékba, mikor gyomlálni segítettem neki. Akkor hűtőbe is kerültek, az utolsót néhány napja készítettem el. Kicsit kesernyés volt, nyilván nem kellett volna ilyen sokáig tárolni, de ez csak nyersen volt érezhető, elkészítve imádtam.

Ezt a receptet többen is kértétek már tőlem, így most közzéteszem, egyétek :) Talán még nincs túl késő: bár elméletileg már kicsúsztunk a patiszon szezonjából, én még tegnap is láttam a zöldséges pultban.

Hozzávalók (2-3 személyre)

• 1 kisebb/közepes csillagtök
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 kk őrölt kömény
• 1 kk chilipor
• 1kk só
• 2 kk nádcukor
• 1 ek szójaszósz
•  2 ek vörösbor ecet
• 1-2 ek édes chiliszósz
• kápia paprika (opcionális)
• 1/2-1 dl víz 
• 1-2 ek zsiradék

Elkészítése:

A patisszont meghámozzuk, kimagozzuk, felkockázzuk. A hagymát felkarikázzuk és elemeire szedjük, majd a legalacsonyabb hőmérsékleten félig karamellizáljuk. Rádobjuk az őrölt köményt és a chiliport. Beletesszük a patisszont, és együtt pirítjuk tovább kis lángon. Mikor a tök megpirult, beletesszük a fokhagymát, még egy percet adunk neki, majd sózzuk, hozzáadjuk a nádcukrot, a szójaszószt, a vörösbor ecetet és a chiliszószt. Fedő alatt kicsit tovább pároljuk, végül aláöntünk egy kis vizet, hogy finom szaftos legyen. A legvégén beledobhatunk még karikákra vágott kápia paprikát, de azzal már nem főzzük, kár lenne érte :) Ecetes krumplisalátával, de önmagában is finom. Jó étvágyat hozzá! :)

A csillagtök 100g-jában 30 mg C-vitamin van, ami az ajánlott napi bevitel fele. Állítólag salátának, nyersen ez a legkellemesebb tökféle. Én úgy még nem próbáltam, de jövőre nem menekül! Amerikából érkezett hozzánk, Magyarországon 1968 óta termesztik. Alacsony kalóriatartalmú zöldség. Azt mondják, vásárláskor úgy ellenőrizhető hogy friss-e, ha belenyomjuk a körmünket: ha nem megy, már nem szabad megvenni. Remélem azért még található pár szép példány a piacon!

Tökös spagetti

Azt hiszem, abszolút felvettük a ritmust, tököt eszünk tökkel. A tegnap esti Samhain buli szuper volt, forralt bor, rumpuncs, sütőtök a kertben, csillagok alatt, sparhelt mellett. Hajnalban keveredtünk csak haza, legkedvesebb szomszédaink pedig kötelező jelleggel nekünk ajándékoztak egy tálca maradék sütőtököt.

Még szerencse, hogy a minap a neten rátaláltam egy kellemes ismerősöm, Senki Alfonz sütőtökös penne receptjére, ami elindított az alábbi tésztaétel felé vezető úton.

Hozzávalók (2-3 személyre):

• sütőtök (valamennyi, mondjuk 2-3 nagy szelet)
• 250 gr teljes kiőrlésű spagetti
• 1/2-1 db friss paradicsom
• 6-7 db szárított paradicsom
• 3 ek olaj
• 1 dl zabtejszín
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kk chilipor
• szerecsendió ízlés szerint
• 1 tk tárkony
• néhány levél friss bazsalikom
• egy-két kisebb kakukkfű ágacska
• 1 kis csokor petrezselyem
• 1 kk só
• 1 kk nádcukor
• 1 ek paradicsom chutney (elhagyható)
• sajt/füstölt tofu

Elkészítése:

A sütőtököt meg kell sütni szépen, mint a neve is mutatja, a spagettitésztát meg al dente főzni. Azután vegyük elő a cuttert, ha nincs, a turmixgépet, vagy botmixert. Végső esetben a krumplinyomó is megteszi :) Ha friss bazsalikomot, kakukkfüvet és tárkonyt használunk, aprítsuk fel a cutterrel, azután tegyük félre. Ezután a szárított paradicsomot kell ugyanígy szétmarcangoltatni, félretenni. Végül a sütőtököt tegyük az aprítóba, héjától megfosztva, egy csipet sóval, egy kiskanál nádcukorral,  a zabtejszínnel, a paradicsommal és a paradicsom chutney-val. Turmixoljuk szét alaposan, majd tegyük félre.

Melegítsünk olajat egy serpenyőben, dobjuk rá az apróra vágott fokhagymát, a szerecsendiót és a chilit, egy percig kavargassuk nagy lángon. Óvatosan, mert hamar odaéghet. Ezútán öntsük rá a tökös masszát, hígítsuk  némi forró vízzel, dobjuk bele a szárított paradicsomot, és fedő alatt rottyantsuk össze, míg kellően sűrű szószt kapunk.

Végül keverjük bele a bazsalikomot, a tárkonyt és a kakukkfüvet. Merjünk a tésztára a szószból, reszeljünk rá füstölt tofut vagy sajtot, és szórjuk meg a felaprított friss petrezselyemmel.

A bazsalikom a többi közt köhögéscsillapító, szélhajtó, étvágyjavító növény, ami elképesztő illatorgiával kényeztet.

A tárkony szintén jó hatással van az emésztésre, és étvágyjavító is, mint fenti kollégája.

A kakukkfű az egyik kedvenc növényem, megfázásra hihetetlenül jól használható vírusölő növény, ami mindig a nyári alkonyok illatos rétjét juttatja eszembe.

Végül a petrezselyem mindenféle gyomorprobléma orvosa: görcsoldó, szél- és vizelethajtó, étvágyjavító növény, és ilyenkor is elérhető friss zöld levélkéivel szuper turmix-összetevő.

NADE! Az itt felhasznált fűszerek közül a bazsalikom, a chili, a petrezselyem, a fokhagyma és a szerecsendió is afrodiziákum, úgyhogy romantikus vacsorák szerény, de hatékony előételének is ajánlom a tökös spagettit. Már csak a neve miatt is.

Jó étvágyat! :)

Namaste!

Csodás nap a mai! Most még színes, fényes, illatos, estére aztán sötét lesz, suttogó feketeség. Kinyílnak az átjárók a túlvilágra, s a lelkek jönnek-mennek majd köztünk, fülünket cibálva, arcon simogatva.

Örömmel tölt el a várakozás: mit hozhat az éjszaka?

És azért is jó napom van ma, mert oly sok vacakolás után, pont Samhain-kor, elkezdem a blogot. Számomra ennek jelentősége van, hiszen épp a befelé fordulás, a hallgatózás és az átmenet idejét élem.

Azzal kezdem, ami nekem nagyon fontos: jógával.

Régóta érdekelt már, de sosem foglalkoztam vele komolyabban ama napig, míg öt és fél éve Szabó Kata tanítóm (ne hörögj, Kata!) órájára el nem mentem, még kismamaként. Azóta Kata töretlen híve vagyok, és minden nap minden percében ugyanarra gondolok, sokféleképpen: a jógára, amiben az életem élem.

Olyan sok jó dolgot, olyan sok feladatot kapok tőle. Megerősödtem kint is, bent is. Formálódtam testben, tudatban. Kevesebbet üvöltök, többször mondom ki az igazat. Figyelemmel kísérem a cuki önpusztítási kísérleteim. Olykor nyakon csípem magam, hogy megakadályozzak ezt-azt. Boldog vagyok tőle, és végtelenül hálás a tanáromnak, a jógának, és magamnak is.

Mármost, mivel az Égiek voltak olyan kedvesek ismét az orromra koppintani, miszerint: „türelem, nem kell elsietni azt a jógaoktatótermészetgyógyászéletmódtanácsadómasszőraromaterapeuta iskolát, inkább nem is kapsz rá zsebpénzt”, nem maradt más választásom, mint a folyamatos otthoni gyakorlás, önmagam figyelése, és az ilyen, alternatív szelepek kiaknázása.

Próbálom összehozni, hogy hetente legalább ötször gyakoroljak. Ez nem mindig egyszerű, mert a család időbeosztásába esetleg nehezen illeszthető bele, vagy mert le kell győzni például a lustaságot, vagy mert a Papa odalenn ajtót csapkodva telefonál. Vagy mert olyan nap van, mikor valamiért (holdállás, kaja, hozáállás, szerencse?!) nem működik olajozottan a testem. De gyakorolni akkor is kell, legfeljebb megengedem magamnak, hogy ne legyen olyan szuper.

Segítek jógázni a barátaimnak. Erre már nagyon vágytam, és miután Kata felhatalmazott rá, és kiejtette a száján, hogy ne korlátozzam be magam, jól el is kezdtem. És csodálatos érzés. Egyrészt ugye, az egómnak, amelyik fürdik a tudatban, hogy jujjdejó, fontosak lettünk (nem), másrészt és legfőképpen, hogy van értelme lenni. Szeretek segíteni. Szeretem a jógát. Szeretném átadni, amit lehet, hátha Nektek is olyan jó lesz, mint nekem. És továbbmegyek az úton, aminek még nagyon az elején vagyok.

Továbbá szeretek főzni is, főleg vegetáriánus és vegán ételeket. A férjem is szeretem, bár ő ezt tálaláskor olykor kétségbe vonja. Úgyhogy lesz kaja is.

Meg háztartásozás, de csak icipici. Meg természetes egészségmegőrzés, gyógyítás.

Gyakorlás, színek, ízek, illatok. Érintések, lélekzetek. Jó? :)

Most pedig egy finom turmix uzsonnára vagy estére, persze szigorúan tökből :)

Tökös Vigyorex 

A dolog borzasztó egyszerű, és nagyban tudja növelni a vigyorfaktort. Szénhidrátfless esetén is ajánlott. ;)

Hozzávalók:

• 1-2 szelet sütőtök
• 5 dl mandulatej (helyettesíthető másféle növényi tejjel is)
• kevés vanília (aromát nem használunk, akkor inkább kihagyjuk)
• csipet fahéj (elhagyható)
• 1 ek méz 

A tököt kimagozzuk, felszeleteljük, és alufóliával bélelt tepsibe rakjuk, majd szépen megsütjük. A magját mellédobjuk a tepsibe, megszórhatjuk chilivel, sóval, hadd piruljon, finom rágcsának estére, vagy levesbetétnek.
Mikor megsült és kihűlt, a tök húsát egy mozdulattal megszabadítjuk a héjtól, és turmixgépbe tesszük. Ha szeretnénk még édesíteni, beleteszünk egy evőkanál mézet. Beledobjuk a vaníliát, egy csipet fahéjat, felöntjük a mandulatejjel, és simára turmixoljuk. A tej mennyiségét változtathatjuk, tehetünk bele némi vizet is, ha nem szeretnénk olyan sűrűre. Mandulaforgáccsal díszíthetjük. Egészségetekre! :)

A vanília kellemes ízén túl enyhe nyugatató, antidepresszáns hatással is bír, és állítólag segít legyőzni a fertőzéseket, valamint nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat.

A fahéj erős társ vírusfertőzés esetén, segíti az emésztést, és melegítő hatása miatt fázékonyság ellen is dzsal.

A sütőtök szemvidító színével, magas C-vitamin és alacsony kalóriatartalmával szintén a barátunk, jót tesz a látásnak is. A méz pedig nyilván magáért beszél. :)

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyedül töltöm a napot, az amúgy kissé olaszos házunkban. Főzéssel, jógával, illatos fürdővel, este pedig felugrok a seprűmre, és átruccanok sütőtökre-forralt borra a szomszédba. Közben majd hallgatózok, mit súgnak nekem túlvilági szeretteim, tündérek, ősök, szellemek.

Hasonlóan gyönyörű napot, inspiráló éjszakát Nektek!