Az év leghosszabb éjszakája köszönt ránk ma, napnyugta után. A sötétség órái alatt összegyűlünk, hogy mi legyünk a fény, őrizzük a máglyát, a jókedvet és a szeretetet. Ma éjjel finomságokkal, borral, nevetéssel, öleléssel várjuk az új Fényt, az új évet.
Az egész karácsonyi ünnepkör talán legfontosabb éjszakája ez számomra. December hónap teli van ünneppel: Jézus születése, a Fény újjászületése, a fiam születése, a szerelmem születése, a naptári új év - mindez, és még ennél is több...
De néhány éve már, a téli napforduló éjszakáján összegyűlünk, és ezek az összejövetelek legtöbbször valóban különleges hangulatúak.
Ezekben a napokban átgondolom, mit adott számomra ez az év. Mit tanultam belőle, mi az, amivel megrekedtem. Mi az, amit el kell engednem.
Kaptam például rengeteg szeretetet: a családtól, a barátoktól, a tanítóimtól. Kaptam nagyon sok segítséget, mikor úgy éreztem, nem visz tovább az utam, vákuumba kerültem, elfelejtett az Ég. Kaptam biztatást, elismerést. Csodálatos élményeket Romhányban, Verőcén, a Balatonon, Szentendrén. Megkaptam a felelősséget és határtalan örömet, hogy tanulva taníthatok. A tanulni akarás intenzív vágyát. A belső munka örömét, azt a bizonyosságot, hogy valóságom én (is) teremtem. Hálám szavakkal kifejezhetetlen.
El kell engednem azonban a félelmet. El kell engednem az idegességet, a veszekedést, és néhány fizikai dolgot is. El kell engednem a szűkösséget, s helyet adnom a bőségnek. El kell engednem régi hivatásom, a televíziózást, és minden ezzel kapcsolatos kötődésemet. Ezek az elengedések nem történnek egyik pillanatról a másikra. Meg kell élni mindent, hogy megtegye a feladatát, a károsnak tűnő érzelmeket is, például - és aztán úgyis helyet ad valami szebbnek, jobbnak, letisztultabbnak.
Van ennek az éjszakának némi szertartás jellege, ami évről-évre formálódik. Most például cédulákat készítettem az elengedni valókkal, este a lángokba dobom majd őket. Napok óta a számomra egyik legfontosabb mantra zenél bennem, talán azt is eléneklem majd a tűz mellett. Hátra van még, hogy munka után elkészítsem a melegítő finomságot, amivel hozzájárulok a bulihoz. Mert ez buli is, igen, kettő az egyben, csak semmi álszentség! :)
Holnap Surya Namaskara-val, vagyis Napüdvözlettel szeretném indítani a napot. Nemrég kezdtem gyakorolni ezt a sorozatot, és egyre jobb érzés közben. Ráadásul belefér a reggelembe, többször, mint egy másfél-két órás gyakorlás.
A lakást, a házat is igyekszem kitakarítani, feltölteni, valóban tiszta és meleg hellyé varázsolni. Tegnap hosszú órákon keresztül selejteztem, pakoltam, és bár nem vagyok még teljesen kész, lesz alkalmam befejezni a következő napokban. Biztos, hogy már most hatásos, hiszen a férjemre is átragadt ez a hangulat :) Teret szeretnék magunk körül, tisztaságot, jó rezgéseket. Ezen is sokat kell dolgoznom mostantól: hogyan érhetem el, hogy szűrődjenek a lakásunkba beömlő energiák? Fizikailag nincs ajtónk, de olykor szükség lenne rá. Füstölők, szellőztetés, mantrák, a gyakorlások, a közös ölelések, a családi és baráti összejövetelek, mécses, só és víz. Azon túl, hogy ezek milyen hatással vannak a térre, mely minket körülvesz, tanulni szeretnék valami konkrétabbat, valamit, amivel hatékonyan tudok szűrni, anélkül, hogy elzárkóznék, vagy ellenségessé válnék. Ez is a jövő feladata :)
És fejlődni akarok a jógámban. Sokat, sokat, sokat. Gyakorolni minden nap. Közelebb kerülni a középpontomhoz. Átadni, amit átadhatok. És szeretni. És sokat, sokat nevetni, énekelni, táncolni, főzni, gyerekezni, barátozni, szerelmezni, élni. És nézni, és megélni, hogy egyre színesebb, fényesebb, és gyönyörűbb a lét.
Áldott Fényünnepet Nektek!
Namaste! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése