MENNYI energiát fektetsz ebbe bele?
MIÉRT hagyod, hogy ezt tedd magaddal?
MIÉRT neveled erre a gyermeked?
MIÉRT hiszed el, hogy a világ ilyen?
A félelem ösztönös. A félelem legyőzhető. A félelem megteremthető és fenntartható. Félelemben tart.
Először, óvodásként a sötétben féltem, már nem tudom, miért. Aztán elkezdtem mindenféle betegségtől félni, mert az engem féltő anyukám annyiszor mondta, hogy NAGYON figyeljek oda, kinek a milyen testnedveihez érek hozzá.
Féltem aztán attól, hogy rosszat csinálok, és Isten megbüntet. Hát ettől szintén olyan szorongásosan és betegesen tudtam félni, mint a fertőzésektől. Nézzük csak, ezt minek is köszönhetem... Ó, igen, megvan: talán az egyháznak...?
Voltál már gyónni? Igen? És az megvan, hogy listát írsz a bűneidről (rosszra gondoltam, lusta voltam, káromkodtam), és újra és újra kényszeresen átnézed, mit is hagyhattál ki? Mindezt kisgyerekként? Ó, és utána, miután kijöttél a gyóntatófülkéből, ahol egy szemmel láthatóan nagyon álmos papnak elmondtad ezeket a szörnyűségeket, egy olyan furcsa ketrecben, ahol klausztrofóbiás menekülési kényszered van, és csak a napfényre meg a szabad rétekre tudsz gondolni, amit talán már sosem láthatsz, mert lehet, hogy ott helyben elkárhozol... letérdelsz az ürességtől kongó padsorokba imádkozni, hogy így vezekelj... és utána még napokig mély lelkiismeret furdalást érzel, amiért nem mondtad meg, hogy kamaszként szoktál a szexre gondolni. Mert hogyan mondhatnál el ilyet egy papnak?
Oké, aztán az is lehet, hogy félsz az iskolában. Lehet, hogy bántalmaznak a társaid, vagy a tanárod. Tudod, hogy bántalmazni nem csak fizikailag lehet? Rettegésben, félelemben tartani valakit, elhitetni vele, hogy semmit sem ér - ez mind bántalmazás.
Te kimondod, amit gondolsz? Vagy félsz kimondani? Félsz megkérdezni? Elég bátor vagy hozzá, hogy megvédd magad? Hogy kiállj a saját, vagy a gyermeked érdekeiért?
Félsz, hogy mi lesz, ha nem lesz pénzed kenyérre? Ez a félelem mennyiben hatja át a mindennapjaid? Mennyiben hatja át gondolataid, határozza meg cselekedeteid? Mennyiben lehetetleníti el, hogy szeretetteljes kapcsolatot ápolj a körülötted élőkkel, hogy önfeledten pihenj, hogy józanul gondolkodj, hogy lásd saját fényedet? Megbénít-e? Lefagyasztja-e a benned lobogó tüzet, hitet, teremtő erőt? Megfoszt-e mindentől, végső soron önmagadtól?
A szülőktől kezdve a túlsúlyon át a világvégéig számtalan dologtól szokott még lelkesen félni az ember. És ilyenkor mindent lerombol maga körül. Ilyenkor sűrű, gomolygó, egérszürke köd képződik az elmében, ragacsos, mocsárszagú, gülüszemű lényeket hozol létre magadnak, akik csak mélyítik a rettenetet, és ahogy fokozódik a feszültség, ahogy egyre mélyebbre süllyedsz ebben a borzalmas spirálban, úgy teremtesz magad köré egyre több rosszat, egyre több félelmet, egyre több szenvedést. Rengeteg energiát fektetünk ebbe bele. Rengeteget. És ez nekem eszembe sem jutott egészen addig, míg egy nagyon kedves barátom fel nem nyitotta a szemem e tekintetben néhány évvel ezelőtt. Akkor aztán volt hűha, aha, naháttényleg!
Kényelmes félni? Lustává tesz esetleg? Lehet, hogy valamit már évek óta nem lépsz meg, mert félsz? Elhiszed magadnak, hogy nem vagy képes rá. Mert félsz attól, hogy nem sikerül. Tehát inkább maradsz ott, ahol vagy. És lehet, hogy nem így kellene bánnod magaddal.
Tudod, mit csinálj szerintem? Vedd észre, amikor félsz. Vedd észre:"Nahát, most félek." Figyeld meg, mit okoz a félelem a testedben. (Begörcsölsz? Elsápadsz? Kavarogni kezd a gyomrod? Megváltozik a tartásod?) Adj nevet a félelmednek. "Félek a párom reakciójától, ha megtudja, hogy elvesztettem a konyhapénzt". Figyeld meg, egész pontosan mennyi energiát fektettél bele, hogy a félelmedet felszítsd, megerősítsd, kiszínezd, egyre több okot keress neki.
És lélegezz tovább. Engedd el. Figyeld meg magad, és kérdezd meg magadtól: mire szeretnéd ma fordítani az energiát? A félelemre, vagy inkább valami másra? Csinálnál valami konkrétat? Vagy egyszerűen csak átfordítanád ezt a komoly munkát a bizalom megteremtésébe? Bízz a Gondviselésben. Bízz önmagadban. Bízz önmagad isteni fényességében, lásd, hogy valójában szabad vagy, és szeretetben élsz. És öleld át azt, aki fél.
Om Shanti!
