Két Forró Csoda

Isteni sütőtök és sárgaborsó krémleves

Ezt a két levest legutóbb a szülinapi vegán svédasztalra készítettem el, a sárgaborsó már előtte, Fényünnepen debütált. Mivel általános lelkesedést váltottak ki (állítólag), közzéteszem a recepteket. Szerintem mindkettő csodálatos, isteni comfort food, melegítenek, gyógyítanak, és nagyon, nagyon finomak. Majd írjátok meg, nektek hogy ízlett :)

Sütőtök, ahogy nem bírom megunni. Aprított földimogyoróval, tökmaggal, petrezselyemmel szórjuk meg tálaláskor!

Mennyei Sütőtök Krémleves

Hozzávalók:

3-4 fej lilahagyma

1 ek kókuszzsír

1 kis sütőtök

madras curry

kurkuma

só

1-2 ek vörösborecet

2-4 ek fekete chili szósz

1-2 ek szójaszósz

1 ek teljes kiőrlésű liszt

1 doboz rizstejszín

1/2 l rizstej

víz

A fűszerekkel az a helyzet, hogy ízlés szerint kellene eltalálni a mennyiséget - sajnos most ilyen hozzávetőleges vagyok. A chiliszósz és a szójaszósz miatt vigyázz a sóval!

Tehát. A sütőtököt előre megsütjük, a húsát kikaparjuk. A lilahagymát felkarikázzuk, és lassan karamellizáljuk a kókuszzsíron. Mikor elkészült, rádobjuk a sütőtök húsát felaprítva, a madras curryt, a kurkumát és a sót. Együtt pároljuk pár percig fedő alatt. 

Ezután meglocsoljuk kevés vörösbor ecettel, chili szósszal és szójaszósszal. Ha több tököt használunk, nem feltétlen kell, de ezen a ponton megszórhatjuk 1 ek teljes kiőrlésű liszttel a sűrítés érdekében. (A sütőtök-lilahagyma arány tetszés szerint változtatható, ez egy ilyen rugalmas recept.)

Beleöntjük a rizstejszínt, a rizstejet, felöntjük vízzel, és jól összeforraljuk, végül turmixoljuk. Nagyon finom, és sokáig eláll!

Ja, és a mennyiség. Hát, ebből sok lesz. :)

Sárgaborsó krémleves, céklachipssel - ettől ilyen vadak a színek. :)

Sárgaborsó Krémleves Jade-módra

Hozzávalók:

1 zacskó (25 dkg) sárgaborsó

1 tk kókuszzsír

1,5 l víz

1 doboz kókusztejszín

1-2 szem chilipaprika

1 kis darab friss gyömbér

2-3 gerezd fokhagyma

1/2 citrom leve

2-4 ek vegamix

só

A sárgaborsót megmossuk, éjszakára beáztatjuk. Feltesszük főni 1,5 liter vízzel (főzés közben visszapótolhatjuk, ha kell) és a vegamixet is hozzáadjuk. Közben a kókuszzsíron megpirítjuk a kimagozott és felaprított chilit, a nagyon apróra vágott gyömbért és a fokhagymát. Felöntjük a kókusztejszínnel, felforraljuk, majd a sárgaborsós lábasba öntjük. Végül belecsavarjuk a citrom levét, és leturmixoljuk.

Ez egy melegítő hatású, savanykás, nagyon finom leves, megfázás ellen tuti recept.

Jó étvágyat hozzá! :)

Félsz?

Csak azért kérdezem, mert ez olyan fájdalmasan gyakori. Az van, hogy én is félek. Istenfélelem, halálfélelem, a betegségtől való félelem, félelem az elválástól, megélhetési gondok... Félek kimondani, félek megtenni, félek lépni, félek kilépni, félek elindulni...

MENNYI energiát fektetsz ebbe bele?
MIÉRT hagyod, hogy ezt tedd magaddal?
MIÉRT neveled erre a gyermeked?
MIÉRT hiszed el, hogy a világ ilyen?

A félelem ösztönös. A félelem legyőzhető. A félelem megteremthető és fenntartható. Félelemben tart.

Először, óvodásként a sötétben féltem, már nem tudom, miért. Aztán elkezdtem mindenféle betegségtől félni, mert az engem féltő anyukám annyiszor mondta, hogy NAGYON figyeljek oda, kinek a milyen testnedveihez érek hozzá.
Féltem aztán attól, hogy rosszat csinálok, és Isten megbüntet. Hát ettől szintén olyan szorongásosan és betegesen tudtam félni, mint a fertőzésektől. Nézzük csak, ezt minek is köszönhetem... Ó, igen, megvan: talán az egyháznak...?
Voltál már gyónni? Igen? És az megvan, hogy listát írsz a bűneidről (rosszra gondoltam, lusta voltam, káromkodtam), és újra és újra kényszeresen átnézed, mit is hagyhattál ki? Mindezt kisgyerekként? Ó, és utána, miután kijöttél a gyóntatófülkéből, ahol egy szemmel láthatóan nagyon álmos papnak elmondtad ezeket a szörnyűségeket, egy olyan furcsa ketrecben, ahol klausztrofóbiás menekülési kényszered van, és csak a napfényre meg a szabad rétekre tudsz gondolni, amit talán már sosem láthatsz, mert lehet, hogy ott helyben elkárhozol... letérdelsz az ürességtől kongó padsorokba imádkozni, hogy így vezekelj... és utána még napokig mély lelkiismeret furdalást érzel, amiért nem mondtad meg, hogy kamaszként szoktál a szexre gondolni. Mert hogyan mondhatnál el ilyet egy papnak?

Oké, aztán az is lehet, hogy félsz az iskolában. Lehet, hogy bántalmaznak a társaid, vagy a tanárod. Tudod, hogy bántalmazni nem csak fizikailag lehet? Rettegésben, félelemben tartani valakit, elhitetni vele, hogy semmit sem ér - ez mind bántalmazás.

Te kimondod, amit gondolsz? Vagy félsz kimondani? Félsz megkérdezni? Elég bátor vagy hozzá, hogy megvédd magad? Hogy kiállj a saját, vagy a gyermeked érdekeiért? 

Félsz, hogy mi lesz, ha nem lesz pénzed kenyérre? Ez a félelem mennyiben hatja át a mindennapjaid? Mennyiben hatja át gondolataid, határozza meg cselekedeteid? Mennyiben lehetetleníti el, hogy szeretetteljes kapcsolatot ápolj a körülötted élőkkel, hogy önfeledten pihenj, hogy józanul gondolkodj, hogy lásd saját fényedet? Megbénít-e? Lefagyasztja-e a benned lobogó tüzet, hitet, teremtő erőt? Megfoszt-e mindentől, végső soron önmagadtól?

A szülőktől kezdve a túlsúlyon át a világvégéig számtalan dologtól szokott még lelkesen félni az ember. És ilyenkor mindent lerombol maga körül. Ilyenkor sűrű, gomolygó, egérszürke köd képződik az elmében, ragacsos, mocsárszagú, gülüszemű lényeket hozol létre magadnak, akik csak mélyítik a rettenetet, és ahogy fokozódik a feszültség, ahogy egyre mélyebbre süllyedsz ebben a borzalmas spirálban, úgy teremtesz magad köré egyre több rosszat, egyre több félelmet, egyre több szenvedést. Rengeteg energiát fektetünk ebbe bele. Rengeteget. És ez nekem eszembe sem jutott egészen addig, míg egy nagyon kedves barátom fel nem nyitotta a szemem e tekintetben néhány évvel ezelőtt. Akkor aztán volt hűha, aha, naháttényleg!

Kényelmes félni? Lustává tesz esetleg? Lehet, hogy valamit már évek óta nem lépsz meg, mert félsz? Elhiszed magadnak, hogy nem vagy képes rá. Mert félsz attól, hogy nem sikerül. Tehát inkább maradsz ott, ahol vagy. És lehet, hogy nem így kellene bánnod magaddal. 

Tudod, mit csinálj szerintem? Vedd észre, amikor félsz. Vedd észre:"Nahát, most félek." Figyeld meg, mit okoz a félelem a testedben. (Begörcsölsz? Elsápadsz? Kavarogni kezd a gyomrod? Megváltozik a tartásod?) Adj nevet a félelmednek. "Félek a párom reakciójától, ha megtudja, hogy elvesztettem a konyhapénzt". Figyeld meg, egész pontosan mennyi energiát fektettél bele, hogy a félelmedet felszítsd, megerősítsd, kiszínezd, egyre több okot keress neki.

És lélegezz tovább. Engedd el. Figyeld meg magad, és kérdezd meg magadtól: mire szeretnéd ma fordítani az energiát? A félelemre, vagy inkább valami másra? Csinálnál valami konkrétat? Vagy egyszerűen csak átfordítanád ezt a komoly munkát a bizalom megteremtésébe? Bízz a Gondviselésben. Bízz önmagadban. Bízz önmagad isteni fényességében, lásd, hogy valójában szabad vagy, és szeretetben élsz. És öleld át azt, aki fél.

Om Shanti!

Húsimádat, vegaság és anyagba ragadás 2.

személyes.vélemény.megtörténet. 2.

Miért nem eszem (annyi) húst?
-mert úgy gondolom, jót teszek a szervezetemnek: az ízületeimnek, az emésztésemnek, az agyamnak, a testsúlyomnak, a véremnek, az ereimnek.
-mert úgy gondolom, jót teszek a környezetnek
-mert úgy gondolom, jót teszek az energiáimnak és az Egész energiáinak.

A Tyukom és a vegán rántotta. Olyan cuki a kis ártatlan. Nem szabad megenni, punktum.

Miért eszem (még mindig)* húst?
Mert eddig nem voltam kész rá, hogy teljesen elengedjem. Vannak elhatározások, vannak időszakok, vannak tapasztalatszerző kalandozások. Sosem készítettem még saját házikolbászt, például. És ki akarom próbálni!

Mi a véleményem mások húsevéséről?
Ugyanaz, mint mások bármijéről. Szívük joga.

De fontosnak tartom azt a munkát, amit sokan azért végeznek, hogy az emberek úgy általában több zöldséget és gyümölcsöt egyenek, megtanulják ezeket változatosan elkészíteni, nyersen élvezni, megtermelni, és ezáltal hozzájáruljanak saját és a bolygó egészségéhez. Az ugyanis vitathatatlan, hogy iszonyatos környezetszennyezéssel jár a húsipar, és sok egészségügyi probléma kiváltó oka lehet a helytelen táplálkozás.

Játszótárs, áldozat, vagy alapanyag?

Ott van azonban egy másik dolog, ez pedig a háztáji állattartás, és húsfeldolgozás. Ebből emberek élnek meg, és művészi fokra is fejlesztik itt-ott. Fantasztikus kulináris élményt jelenthet egy hártyavékonyra szelt, házi füstölt sonka. A falusi disznóölésnek remek hangulata van (mondjuk leginkább ember szemszögből). Az így elkészített ételek több szempontból is egészségesebbek, mint amit az áruházakban kapunk. Egyrészt jó esetben nem antibiotikumon és ipari hulladékon hízik az állat, másrészt nem mindegy sem neki, sem nekünk, hogy kapirgált-e az a vacsorapipi, vagy iszonyatos zsúfoltságban, a természetes környezetből totálisan kiszakítva, egy gyárból kerül az asztalra. Más lesz az íze, más lesz a tápértéke, más lesz az állaga.
Továbbá, azt pontosan tudom, hogy falun a csirke nyakát csak akkor vágják el, mikor az el is fog fogyni, úgy, hogy a lehető legkisebb szenvedést okozzák, és úgy, hogy az állatot és adományát, az ételt maximálisan tisztelik - és mindent felhasználnak. Ezt a fajta állattartást én igenis nagyon tudom tisztelni.
És olyan is van, hogy ahol élsz, ott egyszerűen nem tudod megoldani a 100%-os növényi táplálkozást. Éghajlat is létezik a világon, például. Ha környezeti szempontból nézem a dolgokat, akkor is felvet kérdéseket, vajon erkölcsileg helyesebb-e itthon télen déligyümölcsöt vásárolni, és ezzel támogatni a nagy szennyezést okozó szállítást és tartósítást, mint házimájast reggelizni. Valami mellett le lehet tenni a voksot, de az ahimsa (nem ártás) elve, az erőszakmentesség, a környezettudatosság, a személyes etika és a lehetőségek olykor ütközhetnek. És ilyenkor szerintem azt a megoldást kell választani, ami adott esetben a legkisebb veszteséggel jár, miközben hozzájutunk a szükséges élelemhez (vagy máshoz).

És, hogy saját, belső igényeimen kívül mi ösztönöz a vegetáriánus megoldások felé? Fogalmam sincs, mi volt az a pont, mikor ez érdekelni kezdett, úgy először. Azt tudom, hogy már nagyon régóta foglalkoztat. Arra például emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt Etka néni könyvét olvasgatva, tetszettek a receptjei is. Imádom az egzotikus konyhákat is, és ott szintén van bőven alkalom zöldségételek készítésére.

Mégis, első ösztökélőm egy nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt, valamint csak kevés sovány húst és tejterméket tartalmazó étrend kialakítása felé szívemnek legkedvesebb rokonom, Magdinéni volt, aki mindig is így főzött, és ezeket az ételeket szerettem a legjobban. A brokkolis mindenféléjét, a feketegyökeret, a padlizsánt, a paradicsomot mint szenvedélyt, konkrétan neki köszönhetem, és annak, hogy férjével, Bandibácsival egy paradicsomi kis kertet műveltek Székesfehérváron, ahol gyerekkorom legszebb napjait töltöttem.

Az utóbbi években pedig nagy River Cottage, Edible Garden és Fork to Fork (SZUPER főzős-kertészkedős sorozatok) rajongó lettem, elkezdtem a saját, vegyszermentes kiskert művelését, és egyre többet tanulok a fenntartható, növényi alapú konyháról.

Kiskertem romjai, ősszel. Tarkovszkij imádná.

Aztán tavaly ilyentájt teljesen véletlenül rátaláltam a youtube-on Megan Elizabeth "Easy To Be Raw" anyagaira, valamint a FullyRaw csatornára, amit Christina Carillo Bucaram neve fémjelez. Christina folyamatosan azért dolgozik, hogy minél több család ehessen jó áron organikus, friss, helyi zöldséget és gyümölcsöt, és nagyon jó eredményeket ér el. Először nem értettem, mit pörögnek annyira ezek a csajok, azon is elgondolkodtam, hogy esetleg nem százasok, de aztán nem bírtam abbahagyni az anyagaik nézegetését, és totál rászoktam a nyerskajára. Aminek csodás következményei vannak, tényleg. És nem, nem éhezel, ha nyers ételen élsz. Hajjajj...! :) Ők mindketten nagyon jól csinálják, amit csinálnak, jó ötleteik vannak, és duzzadnak az energiától. Komoly betegségekből gyógyultak ki a nyersvegánság 80/10/10 irányzatával (a táplálék 80%-a szénhidrát, 10-10%-a pedig fehérje és zsír), aminek úttörője Dr. Douglas Graham. Nagyon pozitívak, és rengeteg embert ösztönöznek az egészségesebb életmódra.

Nyerskaja. Őrült jó.

És szeretném még megemlíteni Lénárt Gittát, aki szuper blogot vezet, még nyersétel kiszállító céget is alapított, és sokat tesz az irányzat hazai népszerűsítéséért. Ő inkább gourmet nyersevő, másként konyházik, mint Megan és Christina, és nagyon szép, érdekes ételeket készít. Vele a 2013-as Szevasz Tavasz! Jógafesztiválon találkoztam, ahol volt alkalmunk beszélgetni is egy kicsit. A találkozás számomra csodálatos élmény volt, hihetetlenül jó kisugárzása van Gittának. Azóta még nem volt lehetőségem rá, hogy potluckon, vagy tanfolyamon részt vegyek, de remélem, ennek is eljön majd az ideje.

*(ettem még nemrég)

(P.S.: ismét az van, hogy nem eszem húst. Majd meglátjuk, mi jön ki ebből.)

Ölelés :)