Namaste!

Csodás nap a mai! Most még színes, fényes, illatos, estére aztán sötét lesz, suttogó feketeség. Kinyílnak az átjárók a túlvilágra, s a lelkek jönnek-mennek majd köztünk, fülünket cibálva, arcon simogatva.

Örömmel tölt el a várakozás: mit hozhat az éjszaka?

És azért is jó napom van ma, mert oly sok vacakolás után, pont Samhain-kor, elkezdem a blogot. Számomra ennek jelentősége van, hiszen épp a befelé fordulás, a hallgatózás és az átmenet idejét élem.

Azzal kezdem, ami nekem nagyon fontos: jógával.

Régóta érdekelt már, de sosem foglalkoztam vele komolyabban ama napig, míg öt és fél éve Szabó Kata tanítóm (ne hörögj, Kata!) órájára el nem mentem, még kismamaként. Azóta Kata töretlen híve vagyok, és minden nap minden percében ugyanarra gondolok, sokféleképpen: a jógára, amiben az életem élem.

Olyan sok jó dolgot, olyan sok feladatot kapok tőle. Megerősödtem kint is, bent is. Formálódtam testben, tudatban. Kevesebbet üvöltök, többször mondom ki az igazat. Figyelemmel kísérem a cuki önpusztítási kísérleteim. Olykor nyakon csípem magam, hogy megakadályozzak ezt-azt. Boldog vagyok tőle, és végtelenül hálás a tanáromnak, a jógának, és magamnak is.

Mármost, mivel az Égiek voltak olyan kedvesek ismét az orromra koppintani, miszerint: „türelem, nem kell elsietni azt a jógaoktatótermészetgyógyászéletmódtanácsadómasszőraromaterapeuta iskolát, inkább nem is kapsz rá zsebpénzt”, nem maradt más választásom, mint a folyamatos otthoni gyakorlás, önmagam figyelése, és az ilyen, alternatív szelepek kiaknázása.

Próbálom összehozni, hogy hetente legalább ötször gyakoroljak. Ez nem mindig egyszerű, mert a család időbeosztásába esetleg nehezen illeszthető bele, vagy mert le kell győzni például a lustaságot, vagy mert a Papa odalenn ajtót csapkodva telefonál. Vagy mert olyan nap van, mikor valamiért (holdállás, kaja, hozáállás, szerencse?!) nem működik olajozottan a testem. De gyakorolni akkor is kell, legfeljebb megengedem magamnak, hogy ne legyen olyan szuper.

Segítek jógázni a barátaimnak. Erre már nagyon vágytam, és miután Kata felhatalmazott rá, és kiejtette a száján, hogy ne korlátozzam be magam, jól el is kezdtem. És csodálatos érzés. Egyrészt ugye, az egómnak, amelyik fürdik a tudatban, hogy jujjdejó, fontosak lettünk (nem), másrészt és legfőképpen, hogy van értelme lenni. Szeretek segíteni. Szeretem a jógát. Szeretném átadni, amit lehet, hátha Nektek is olyan jó lesz, mint nekem. És továbbmegyek az úton, aminek még nagyon az elején vagyok.

Továbbá szeretek főzni is, főleg vegetáriánus és vegán ételeket. A férjem is szeretem, bár ő ezt tálaláskor olykor kétségbe vonja. Úgyhogy lesz kaja is.

Meg háztartásozás, de csak icipici. Meg természetes egészségmegőrzés, gyógyítás.

Gyakorlás, színek, ízek, illatok. Érintések, lélekzetek. Jó? :)

Most pedig egy finom turmix uzsonnára vagy estére, persze szigorúan tökből :)

Tökös Vigyorex 

A dolog borzasztó egyszerű, és nagyban tudja növelni a vigyorfaktort. Szénhidrátfless esetén is ajánlott. ;)

Hozzávalók:

• 1-2 szelet sütőtök
• 5 dl mandulatej (helyettesíthető másféle növényi tejjel is)
• kevés vanília (aromát nem használunk, akkor inkább kihagyjuk)
• csipet fahéj (elhagyható)
• 1 ek méz 

A tököt kimagozzuk, felszeleteljük, és alufóliával bélelt tepsibe rakjuk, majd szépen megsütjük. A magját mellédobjuk a tepsibe, megszórhatjuk chilivel, sóval, hadd piruljon, finom rágcsának estére, vagy levesbetétnek.
Mikor megsült és kihűlt, a tök húsát egy mozdulattal megszabadítjuk a héjtól, és turmixgépbe tesszük. Ha szeretnénk még édesíteni, beleteszünk egy evőkanál mézet. Beledobjuk a vaníliát, egy csipet fahéjat, felöntjük a mandulatejjel, és simára turmixoljuk. A tej mennyiségét változtathatjuk, tehetünk bele némi vizet is, ha nem szeretnénk olyan sűrűre. Mandulaforgáccsal díszíthetjük. Egészségetekre! :)

A vanília kellemes ízén túl enyhe nyugatató, antidepresszáns hatással is bír, és állítólag segít legyőzni a fertőzéseket, valamint nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat.

A fahéj erős társ vírusfertőzés esetén, segíti az emésztést, és melegítő hatása miatt fázékonyság ellen is dzsal.

A sütőtök szemvidító színével, magas C-vitamin és alacsony kalóriatartalmával szintén a barátunk, jót tesz a látásnak is. A méz pedig nyilván magáért beszél. :)

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyedül töltöm a napot, az amúgy kissé olaszos házunkban. Főzéssel, jógával, illatos fürdővel, este pedig felugrok a seprűmre, és átruccanok sütőtökre-forralt borra a szomszédba. Közben majd hallgatózok, mit súgnak nekem túlvilági szeretteim, tündérek, ősök, szellemek.

Hasonlóan gyönyörű napot, inspiráló éjszakát Nektek!