2013. december 11., szerda

Húsimádat, vegaság és anyagba ragadás I.

Személyes. Vélemény. 
- megtörténet -

   Az úgy volt, hogy amikor én még kislány voltam, imádtam a húst. Húst ettem hússal, anyu elmondása szerint, és ennek olykor az lett az eredménye, hogy az ügyeleten kötöttünk ki, túlzabálásos tünetekkel. Kábé még pelenkában volt a popóm, mikor egy ünnepi ebéd leforgása alatt megettem egy.egész.pulykacombot. (érzed?!), és végképp bekerültem a családi legendáriumba, sznob-ínyenc nagyapám, és sóevő apám mellé.
   A húsevés amúgy mindenütt rendesen dívott a családunkban, anyukám a mai napig rengeteg húst készít itthon, nem is feltétlenül zsírszegényen. (Sopánkodnak is rendesen, apuval együtt, hogy jajj a szívem, az ízületeim, a súlyom, az emésztésem, a mindenem...!)
   Szóval, nyomtam befelé a husikákat szépen, míg egy napon azon kaptam magam, hogy nem tartom én etikusnak ezt a húsevés dolgot, és elmentem laktovegetáriánusnak, vagyis olyan vegának, aki tejtermékeket fogyaszt. Sőt, néha napján egy tojás is becsúszott. Így telt el két év, ami alatt sokkal jobban éreztem magam, mint húsevő koromban. Aztán, mivel szakirodalom nem igazán került a kezembe, és csak úgy, ad hoc állítottam össze az étrendem, kezdtek hiánytünetek jelentkezni, és egy kicsit le is gyengült a szervezetem. Plusz a konyháról akkor még csak annyit tudtam, hogy ott a hűtő - és mivel elköltöztem otthonról, hát jött a junkfood, pontosabban a zacskós leves, a zacskós makaróni, és az otthonról hozott... hát igen, húsételek.
   DE...! Végre! Családot alapítottunk a Vikinggel, és mivel ő NEM eszik húst (kivétel a parizer, a virsli, a kolbász és az égetett csirkemell), erről a részről le volt a gond. Én meg, mikor megtudtuk, hogy gyerekünk lesz, teljesen kifordultam önmagamból, és csak úgy, magamtól (!!!!!) főzni kezdtem. Eredmény: 90%-ban húsmentes konyha, néha becsúszik egy kis házi szalonna a rántotta alá, ha előző éjjel bulizni voltunk. 


Igen, ilyen bizony van. 


   Tojást is nagyon ritkán használunk, sőt, mostanra részemről a tejtermékeket is igyekszem kiküszöbölni, mással helyettesíteni. Vicces, hogy kábé úgy eszek, mint egy vegán, etikai, környezetvédelmi és egészségügyi megfontolásból is, de ha egyszer újévi malacsült van, akkor az szakrális, és azt én bizony megkóstolom. 
   A kívánások viszont kezdenek totál elmaradni, mert már annyira szeretek zöldséget enni, hogy az valami elmondhatatlan. Pár napja például anyu csirkét sütött, én meg nagyon éhes voltam, és semmi, de semmi kaja nem volt itthon, úgyhogy megettem. Jó ízű volt, de rögtön utána úgy érzetem magam, mint aki hullát zabált, holott esküszöm, nem szoktam ilyen hülyeségeket kitalálni. Engem is meglep néha, miket produkál a szervezetem és az elmém ebben a témában.


Nyers körözött reggelire, jajj, de jó volt...! Lehet magokkal bonyolítani, az enyém mindössze ennyi: negyed fej lilahagyma, egy nagy kápia paprika/pirosra érett TV paprika/fél kaliforniai paprika, 1 kk olívaolaj, só, 1 kk worcestershire szósz (amit a szigorúan vegák kihagynak), 1 tk mustár, 1 tk citromlé. Dobd az aprítógépbe, és nyomasd le vele! Piírtóssal, rögvest edd is meg, hogy ne ázzon el.


   Önmagamnak ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy néééé már, a szervezetem kezd magától leszokni a húsevésről. És én nagy érdeklődéssel szemlélem az eseményeket.
   Azt gondolom, hogy ez a folyamat valahol összefügg a jógával, pontosabban a rendszeres gyakorlással, és azzal, ahogy ez állandóan formál engem. Nagy szerepe van benne a tudatosságnak, amit évek óta építek magamban, sok-sok melóval, mert valljuk be, kajafüggő vagyok, bár már egyáltalán nem úgy, és nem annyira, mint ahogy ez indult. Tehát számomra ez egy olyan dolog, amivel rendesen meg kell küzdeni. A tanítómmal beszélgettünk erről, ő azt mondta: vigyázz, ne ragadj az anyagba! Nem gondolom, hogy minden egészségügyi, önismereti és világmegváltási kérdés kulcsa az evésben rejlik, de azt igen, hogy sokaknak ez az egyik legfontosabb kezdeti feladat, amit, ha megtanulnak jól megoldani, az erős jellemformáló hatással bír, közelebb visz önmagunkhoz, és segít, hogy tovább léphessünk, nem-fizikai síkon is.

(Az írás második része eddigi leginspirálóbb kajaügyi találkozásaimról, valamint személyes véleményemről fog szólni vega kontra húsevő témában.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése